Fülöp Tímea I 2012. november 25., vasárnap I TAGS: #, #, #, #
Zhang Wei, elismert kínai kalligráfia mester 19 éve él Magyarországon. A magyar nyelvet bár saját bevallása szerint még elég nehezen és sok hibával beszéli, ez mégsem akadályozza meg, hogy a kínai írásművészetre oktassa azokat az érdeklődőket, akik viszont zömében nem igazán beszélnek kínaiul. A Mesterrel az ideérkezésének körülményeiről, a kalligráfiáról és annak a magyarországi népszerűségéről beszélgettünk.
A kínai kalligráfia a távol-keleti ország kultúrájának egyik legrégebbi és legfontosabb művészeti ága. Kínában hagyományosan összefonódik a versírással és a festészettel, nem választják el őket egymástól éles határok, ugyanolyan művészi kifejező erővel bírhatnak. Magyarországon már jó ideje lehetőség van a gyakorlására és arra is, hogy elismert kínai mesterektől tanulhassanak az érdeklődők. Közülük is kiemelkedik Zhang Wei a Kínai Művészeti Központ Kínai Kalligráfia és Festészet Iskolájának vezető oktatója. A most 49 éves kalligráfia mester még az egyetemi évei alatt kezdett komolyabban foglalkozni a Kínában shufának nevezett művészeti ággal, amikor is lehetősége nyílt annak több híres képviselőjétől tanulni. Idén szeptemberben pedig az az elismerés érte, hogy művei bekerültek Pekingben a Kínai Nemzeti Múzeum 200 legjobb kínai művész és kalligráfia mester alkotásait bemutató kiállítására.
„Egyre inkább megszerettük Magyarországot”
Zhang Wei még 1993 októberében érkezett Magyarországra, Csilin (Jilin) tartomány Dzsangcsun (Zhangchun) városából, egy nagy kínai cég alkalmazottjaként. A vállalatot később privatizálták, ő pedig úgy döntött tovább marad az eredetileg tervezett két évnél. Az országba érkezett a családja is és felesége első benyomásai alapján szintén a szívébe zárta hazánkat. „Ekkor még egyikünk sem gondolt arra, hogy több évig fogunk maradni, de a gyerekek itt kezdtek el óvodába, majd iskolába járni, szép lassan egyre inkább megszerettük Magyarországot.” Jelenleg kereskedéssel foglalkozik, amikor épp nem oktat: ruhákat, cipőket és egyéb árukat importáló, elsősorban nagykereskedelemmel foglalkozó boltja van.
A család immár 19 éve él Magyarországon, a gyerekei mind a ketten anyanyelvi szinten beszélik a nyelvünket, magyar iskolába is járnak és ők segítik a Mestert, amikor problémái adódnak. Zhang Wei az egyik legnehezebb kérdésnek a hazamenetelt tartja. Egyrészről ugyanis szívesen visszamenne Kínába, de mind a felesége, mind a gyerekei magyar állampolgárok. Másrészt szereti hazánkat és ezért az biztos, hogy mindig kapcsolatban fog már maradni vele. Úgy vélekedett, hogy bármelyik országban élhet, de akkor sokszor fog a másikba utazni.
Zhang Wei mester úgy látja Magyarország azért más, mert itt az emberek az elsők, akik kedvesebbek, közvetlenebbek egymással, míg Kínában szerinte kevésbé egyenesek. Megkedvelte a magyar konyhát is, bár csak alkalmanként szokta étteremben fogyasztani, mert általában a felesége főz otthon kínai ételeket. A helyi kínai közösség életébe is aktívan bekapcsolódnak, akikkel általában együtt ünneplik meg a kínai ünnepeket, amelyek során műsorokat rendeznek és gyakran művészeket is hívnak meg Kínából. A Mester általában ilyenkor igyekszik felvenni a kapcsolatot a családjának Kínában élő részével is, akár telefonon, akár e-mailben, azt azonban sajnálja, hogy minden évben csak egyszer-kétszer tudja őket otthon meg is látogatni.
Minden kínai szereti a kalligráfiát
A kínai kultúra szeretete hazájától távol sem múlt el, ezt mutatja az is, hogy egyetem óta mindig foglalkozott a shufával. A munkája változhatott ugyan, de a kínai kalligráfia mindig megmaradt. Hazánkban azonban sokáig csak egymagában gyakorolta a művészetet, egészen addig, míg egy közös baráton keresztül nem találkozott Cserkész Gáborral, a Kínai Művészeti Központ elnökével, akitől megtudta, hogy sok magyar is van, aki érdeklődik utána. 2007-ben így a Mester csatlakozott a Központhoz és átvette Kínai Kalligráfia és Festészet Iskola vezetését, az akkor Pekingbe utazó Lu YuHua művésznőtől, akivel szoros barátságot ápol. Az Iskola immár az ő irányítása alatt szervez oktatási programokat magyaroknak.
Arról is érdeklődtünk, hogy a gyakorlásokon részt vesznek-e az itteni kínai közösség tagjai, de nemleges választ kaptunk. „A legtöbb itt élő kínai kereskedő, nem sok köztük a diák. Nem sokan vannak, akik tanulnának kalligráfiát. Sokan vannak, akiket érdekel ugyan, de nincs rá idejük. A kínaiak ugyanis sokat dolgoznak, nem 4 óráig, vagy 5-ig, ráadásul sokszor össze-vissza. Éppen ezért bár lehet azt tervezik, hogy elmennek gyakorolni, de ha van munka akkor ott maradnak. Viszont minden kínai szereti a kalligráfiát. Most például mindenki tudja, hogy szeptemberben a Kínai Nemzeti Múzeumban volt kiállításom és nagyon sokan gratuláltak hozzá.”
Magyarországon sokan nem értik, hogy mit írnak le
Arról is kérdeztük, hogy mi a különbség a Kínában és Magyarországon kalligráfiát tanulók között, mire meglepő választ kaptunk. „Kínában mindenki tudja olvasni a kínai karaktereket, mindenki szereti, de nem mindenki műveli a shufát. Itt sok ember nem tudja olvasni a karaktereket, de mégis akarják csinálni. Először nem értettem, hogy miért népszerű, amikor nem értik mit írnak.” Kiderült tehát, hazánkban sokan úgy kezdik el tanulni kalligráfiát, hogy egyáltalán nem tudnak kínaiul. Kínában természetesen ez nem így történik. Ott az emberek megtanulnak írni-olvasni, ismerik a különböző karaktereket és ehhez járul idővel az esztétikusság igénye. Mivel a kínaiban fogalomírás van és nem hangírás –szemben a magyarral – ezért ott ráadásul kiemelten fontos az, hogy mennyire szépen ír le valaki egy-egy szót, mondatot, vagy éppen verset, mert az írásmódnak is jelentése van. A benne rejlő rengeteg művészi érték miatt komoly tanulást igényel és ezért válhatott külön művészeti ággá.
Nyugaton azonban, így Magyarországon is az emberek inkább ezt a művészetet akarják megismerni, ezért kezdenek el kalligráfiát tanulni. A mester útmutatásával elsajátítják, mi a vonásokban az érték, mi a szép, hogyan működik a shufa. A nyelv megtanulásának gondolata náluk csak később születik meg és azt a célt szolgálja, hogy megérthessék, mit írnak le és ezzel még jobban elsajátíthassák a kalligráfia művészetét. A kínaiak számára pedig ez a fordított sorrend meglepőnek és érdekesnek hat, de a Mester már megszokta.
A kalligráfia egyre értékesebbé válik
Zhang Wei-t kérdeztük arról is, hogy a számítógépek elterjedésével és a kézírás visszaszorulásával nem fog-e a kalligráfia fontossága is háttérbe szorulni. Ő azonban úgy véli, bár kevesebbet írnak már kézzel Kínában is, de így is megmarad a shufa jelentősége, sőt értékesebbé válik. Vannak olyan mesterek is például, akik egyetlen kalligráfiát több ezer jüanért írnak le. Zhang Wei szerint bár ez a művészeti ág bizonyos szempontból hasonlít a festészetre, de több minden lehet benne: egy szó, egy mondat, egy vers és ezeket olvasni lehet, akár egy történetet. „Kínában is sok már a számítógép, sok fiatalt az jobban érdekli, de shufát így is sokan tanulnak, azt nem csak rajzolni kell, hanem olvasni is. A tanuláskor először sok szív szükséges, és csak utána jöhet a tudat. Először érzelmileg érti meg valaki, mi a szép, mi a csúnya, majd ha az ember eljut egy szintre, akkor már tudatosan csinálja, hogy olyan legyen, amilyennek szeretné. Először csak mintákat tanul, ami olyan, mint egy szép rajz, majd megtanul hasonlókat is festeni. Végül sok idő és gyakorlás után, már saját stílusa alakul ki, amikor már nem kell, hogy hasonlítson másokéra. Így jönnek létre a stílusok és az iskolák, ebben hasonlít a festészetre. Akármennyi számítógép lesz is, a művészeti értéke miatt a shufa mindig fennmarad.”
Mindazok, akik pedig érdeklődnek ezen művészeti ág iránt, bármikor hozzákezdhetnek a kipróbálásához a Mester iránymutatása alatt kéthetente, a Kínai Művészeti Központ által megrendezésre kerülő foglalkozások során. A legutóbbi alkalommal mi is ott jártunk, az ekkor készült videó alább látható.